Clube Desportivo Nacional
2. szezon
Az előző év még most is felfoghatatlan sikerének következményeképpen, a nyári alapozás nem igazán a terveknek megfelelően alakult. A fiúk fürödtek a sikerben. A megérdemelt, hosszított vakáción túl számtalanul elmaradoztak az edzésektől. Jöttek a szokásos dumával, hogy itt fáj, meg ott kékül, esetleg utóvizsgázik az egyetemen, de volt temetés és betegség (ez nagyon alantos), de sms-ben küldtek vízóra cserére hivatkozó, kibúvó üzenetet is. Viszont hamar feltűnt, hogy egyik játékosom sosem hagyott ki egy edzést sem. Szerintem kiközösítették és nem vitték magukkal az éjszakába. Rontotta volna az esélyeiket a prédacserkészésnél.
Persze én tudtam, hogy a csajok, bulik, éjszakázások a megnövekedett ismertséggel és az elért sikerrel ugrásszerűen megnőnek. De gyorsan elejét vettem a további lazulásnak egy-két renitens fizetésmegvonásával.
Egy páran eligazoltak, vagy vehették a stoplisukat.
És persze jöttek is néhányan. Nagy reménységet az amerikai csatár gyerek Nimo és a brazil bekk Eduardo jelentette. Guarín cseréje, pedig a szerb Lekic lett, aki lehet át is veszi a szerepét. Ők jelentették a kimagasló minőséget. Összességében, már volt lehetőségem komolyabb játékerőt képviselő spílereket a klubhoz csábítani.
A kupagyőzelem hírére elismert csapatok akartak megmérkőzni velünk, így nagynevű ellenfelekkel tudtam csatázni az előszezonban.
A barátságos meccsek és a bajnokság kezdete közé, beékelődött az eddig oly ismeretlen és elérhetetlennek tűnő szuperkupa.
A BAJNOKSÁG elején a halmozott döntetleneket, az említett nehézkes alapozásnak tudtam be. Araszolgattunk a középmezőnyben, de az európai porondon koncentráltabbak voltunk.
Így bent voltunk a csoportkörben, ahonnan szerencsésen továbbléptünk. (A kép a kupagyőzelem elismeréseként kapott apartman teraszáról készült.)
Ez a szerencsefaktor elhagyott az első egyenes kieséses szakaszban, de nem is kergettem hiú ábrándokat a továbbjutást illetően. Tisztes helytállás maximálisan elégedett voltam.
A KUPÁBAN nehéz sorsolás révén, címvédőként nagyon hamar kipottyantunk, de ez a körülmények tekintetében emészthető volt mindenki részéről. Földöntúli bravúr lett volna duplázás.
A hullámvölgy ingadozást a bajnokságban egy idegenbeli fölényes, egyben klubrekordot jelentő győzelemmel tudtam le. Ettől kezdve igen egyenletes, jó teljesítményt nyújtottunk és végig az európai indulást érő 4-5. hely valamelyikén álltunk. Egészen az utolsó fordulókig, mikor is picit visszaeset a teljesítményünk és hirtelen a 6. helyen találtuk magunkat. Kiváló teljesítmény és nagyon elégedett is lehettem volna, DE végig kvalifikációs helyen tanyáztunk és a végén lecsúsztunk róla. Savanyú volt a szám íze és csalódottságot is éreztem. Aztán jött, hogy a kupadöntőt két BL induló vívja, így a hetedik is megy Európába, szóval kár volt aggódnom. Ime a tabella.
A szezonértékelő díjátadó ünnepségen beigazolódott, a fiatal brazil Eduaro nagy reménység.
Meg is nőtt a kereslet a srác iránt, amit ő nagyon élvezett és egyből „nagyobb” klubhoz akart igazolni a hálátlan. Rájöttem, hogy utálom a játékosmenedzsereket, mert telibeszélik a fiatalok fejét minden baromsággal, és azok meg lépni akarnak, mert a mézesmadzag olyan édes számukra. De nincs mit tenni, próbálom megtartani az értékeimet és nem áron alul megszabadulni tőlük. De jó pénzért persze…
A szezon összegzése, pedig álljon itt zárásként.
Portugália büszkeségeként az UEFA kupát a Benfica nyerte.
Persze én tudtam, hogy a csajok, bulik, éjszakázások a megnövekedett ismertséggel és az elért sikerrel ugrásszerűen megnőnek. De gyorsan elejét vettem a további lazulásnak egy-két renitens fizetésmegvonásával.
Egy páran eligazoltak, vagy vehették a stoplisukat.
És persze jöttek is néhányan. Nagy reménységet az amerikai csatár gyerek Nimo és a brazil bekk Eduardo jelentette. Guarín cseréje, pedig a szerb Lekic lett, aki lehet át is veszi a szerepét. Ők jelentették a kimagasló minőséget. Összességében, már volt lehetőségem komolyabb játékerőt képviselő spílereket a klubhoz csábítani.
A kupagyőzelem hírére elismert csapatok akartak megmérkőzni velünk, így nagynevű ellenfelekkel tudtam csatázni az előszezonban.
A barátságos meccsek és a bajnokság kezdete közé, beékelődött az eddig oly ismeretlen és elérhetetlennek tűnő szuperkupa.
A BAJNOKSÁG elején a halmozott döntetleneket, az említett nehézkes alapozásnak tudtam be. Araszolgattunk a középmezőnyben, de az európai porondon koncentráltabbak voltunk.
Így bent voltunk a csoportkörben, ahonnan szerencsésen továbbléptünk. (A kép a kupagyőzelem elismeréseként kapott apartman teraszáról készült.)
Ez a szerencsefaktor elhagyott az első egyenes kieséses szakaszban, de nem is kergettem hiú ábrándokat a továbbjutást illetően. Tisztes helytállás maximálisan elégedett voltam.
A KUPÁBAN nehéz sorsolás révén, címvédőként nagyon hamar kipottyantunk, de ez a körülmények tekintetében emészthető volt mindenki részéről. Földöntúli bravúr lett volna duplázás.
A hullámvölgy ingadozást a bajnokságban egy idegenbeli fölényes, egyben klubrekordot jelentő győzelemmel tudtam le. Ettől kezdve igen egyenletes, jó teljesítményt nyújtottunk és végig az európai indulást érő 4-5. hely valamelyikén álltunk. Egészen az utolsó fordulókig, mikor is picit visszaeset a teljesítményünk és hirtelen a 6. helyen találtuk magunkat. Kiváló teljesítmény és nagyon elégedett is lehettem volna, DE végig kvalifikációs helyen tanyáztunk és a végén lecsúsztunk róla. Savanyú volt a szám íze és csalódottságot is éreztem. Aztán jött, hogy a kupadöntőt két BL induló vívja, így a hetedik is megy Európába, szóval kár volt aggódnom. Ime a tabella.
A szezonértékelő díjátadó ünnepségen beigazolódott, a fiatal brazil Eduaro nagy reménység.
Meg is nőtt a kereslet a srác iránt, amit ő nagyon élvezett és egyből „nagyobb” klubhoz akart igazolni a hálátlan. Rájöttem, hogy utálom a játékosmenedzsereket, mert telibeszélik a fiatalok fejét minden baromsággal, és azok meg lépni akarnak, mert a mézesmadzag olyan édes számukra. De nincs mit tenni, próbálom megtartani az értékeimet és nem áron alul megszabadulni tőlük. De jó pénzért persze…
A szezon összegzése, pedig álljon itt zárásként.
Portugália büszkeségeként az UEFA kupát a Benfica nyerte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése